A Krétai kijutott az alagútból, és öt perccel később már egy mellékutcában haladt. A Bayswater úton leparkolta az autót, és gyalog indult a lombos fákkal szegélyezett Kensington Gardens irányába. Az Albert Hall előtt tekintélyes tömeg szorongott, reménykedve, hogy jegyet kaphatnak az esti koncertre. A Bécsi filharmonikusok Brahms Szt. Antal szimfóniáját adták elő, s a szólista John Mikali volt, aki Rahmanyinov második concertó-ját játszotta. 1972. július 21. A Krétai rágyújtott egy cigarettára, és a Mikalit ábrázoló posztert nézte. A zongorista sápadt arcát göndör, fekete haj keretezte, s a szeme olyan sötéten csillogott, mint az üveg. 11 A férfi megkerülte az épületet, és a művészbejáróhoz ment. Ahogy benyitott az ajtón, a portás felnézett a sportújságjából és elmosolyodott. - Jó estét, uram, cudar egy idő van. - Volt már rosszabb is. Végigsietett a színpad mögé vezető folyosón, és megállt a "Zöld szalon" feliratú ajtó előtt. Benyitott és felkapcsolta odabent a villanyt. A megszokott öltözőkhöz képest a helyiség meglepően tágas és modern volt.
Az öregember partra segítette Morgant, s ahogy a hirtelen mozdulattól megszédült, Maria meglepő erővel ölelte át a derekát. - Ne hagyd el magad, fiam, tarts ki. Morgan csodálkozva hallotta a saját nevetését. - Fiam? Majdnem ötvenéves vagyok. Ötven nyomorult éves. - Akkor az élet már nem tartogat számodra meglepetéseket. Az egyik épület ajtajában megjelent az öreg Georgiosz, s kantárszáron odavezetett hozzájuk egy öszvért. Az állat hátán nem volt nyereg, csak pokróc, s a hátára volt erősítve egy fából és bőrből készült láda. - Mit csináljak ezzel? - Szállj fel rá, fiam. A hegyekbe megyünk, s ott biztonságos, meleg fészek vár rád - mondta az asszony, és megsimogatta a férfi arcát. - Meg241 teszed a kedvemért, ugye? Szedd össze magad, és hazaviszlek. Morgan hosszú évek óta most először érezte, hogy könnybe lábad a szeme. - Igen, mama - mondta walesi nyelven. - Vigyél haza. A lövés okozta sérülés néhány embernél zavart okoz az idegrendszerben, s a fájdalom csak jóval később jelentkezik. Ahogy az öszvér elindult felfelé a sziklás hegyoldalon, Morgan iszonyú fájdalmat érzett.
Bobbi Anderson úgy érezte, hogy a fogai kihullnak. Fájdalom nélkül. Az összes. Az alsók egyszerűen kipottyantak a helyükről. Némelyik kifelé, némelyik be a szájába: a nyelvén, a nyelve alatt hevertek kicsiny, kőkemény darabok. A felső fogai egész egyszerűen kiestek, rá a blúzára. Az egyik beszorult az elöl kapcsos melltartójába; érezte, hogy nyomja a bőrét. A fény. A zöld fény. A fény... volt jó Nemcsak azért, mert szürke volt és gyöngyházszerű. Mármint a nappali fény. Úgy gondolta volna, hogy az ilyen heves szél, mint ami az éjszaka fújt, megváltoztatja az időjárást. Tudta azonban, hogy még valami hibádzik. Tudta, még mielőtt megnézte volna az éjjeliszekrényen az órát. Mindkét kezével megfogta és közel emelte a szeméhez, noha eddig tökéletes volt a látása. Negyed négy múlt. Délután negyed négy! Kétségtelen, későn aludt el. De bármilyen későn szokott is elaludni, a megszokás vagy a szükségletei mindig felébresztették, legkésőbb reggel kilenckor. Most azonban teljes tizenkét órát aludt... Farkaséhes volt.
- Megváltoztattam a postafiókszámodat Londonban, Manchesterben és Edinburghban is. Tanuld meg, aztán égesd el a papírt. 108 - Rendben. - Elégedett voltál az előadásoddal előző este? - Mondjuk. Az Albert Halinak rendkívül rossz az akusztikája, de maga az épület gyönyörű. - Megérdemled a pihenést. Elmész ídrára? - Először néhány napot Cambridge-ben töltök. - Dr. Katherine Riley? Lassan már szokásoddá válik ez a nő. Komoly a dolog? - Kellemes társaság, semmi több, s mint tudod, ebben a nyomorult világban nehéz ilyen embereket találni. Mikali kicipzározta a melegítője zsebét, és elővett egy kisméretű, durva fegyvert. - Mi ez? - kérdezte Deville. - Cseh Ceska. Amikor a németek elfoglalták a fegyvergyárat, ilyen pisztolyokat kezdtek gyártani. A hangtompító eleve bele van építve. -Jó? - Az SS hírszerzői használták. - Mindig felfegyverkezve futkározol a parkban? Mikali öntött magának még egy csésze teát, és tejet töltött rá. - Mindig magadnál hordod azt a ciánkapszulát? - Természetesen. - Szigorú parancs, ugye?