Mert a vén gonosz akkor ülteti ezeket, amikor a köd is ott van mindenütt, és elrejti szem elől a gonosz mesterkedést. Én onnan tudom, hogy egy sánta csiga súgta volt meg nekem, aki véletlenül ott volt egy tölgyfalapi alatt, amikor a boszorkány egy mérges gombát ültetett a jó gombák közé, és szemével látta. Ez a csiga éppen útban volt a manókhoz, hogy elmondja nekik, amit látott, de sánta lévén, csak nagyon lassan tudott járni, és útközben egy félszemű sündisznó véletlenül eltaposta szegényt, így aztán még ma sem tudják a manók, meg az erdő többi lakói, hogy ki ülteti azokat a mérges gombákat. Még csak te tudod egyedül, azáltal, hogy most elmondtam egény öreg gombacsináló néha igen nagy gondban van. Folytonosan újra meg újra kell számlálja a gombáit, hogy észrevehesse, ha idegen gomba kerül közéjük. Ilyenkor nagyon megrémül, mert eszébe jut az erdészek kislányának esete, és azonnal szól a fáknak, tündéreknek és madaraknak, hogy vigyázzanak, mert itt és itt újra mérges gomba került a jók közé!
Ez ám az igazi móka! Farkas és medve nem bírt velem, az icipici madár elbírt velem. Giling-galang, elbírt velem. (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó) Címkék anyanyelvi fejlesztés, állatmese, Gőgös Gúnár Gedeon, mese, tréfás mese
Kedvenc sztárunk, hátha még ma viszontlátunk! SelyemgombaBordás szélű a kalapja, be van vonva fényes úriember-forma, józan életű, nem borissza, gyökéren él, mikorriza. –Selyemgomba minden reggelkonzultál a gyökerekkel. *Selymes fényű kalapja:szárad a hajlakk is akármilyen firma, mikor iszik sem borissza, gyökérkapcsolt, mikorriza.
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod. Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért. Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.
IdőHosszKedvenc · Lupsánné Kovács Eta · Karácsony. Jégcsipkével hideg tél díszíti a tájat, ma ünnep van Karácsony, messze fut a... 2012. okt. 6.... Üres már a fecskefészek Itt az eszterhéj alatt, Üres már a gólyafészek Tetejében a kéménynek... Vándor népe ott halad. 2020. 09. 16. - Explore Nelly Kovács's board "rövid versek" on Pinterest. See more ideas about versek, idézet, gondolatok. 2010. ápr. 16.... Nagymamának. Tarka rétről kanyargós út szalad be a vadonba. - Ünnep van ma, ünnep van ma! - Kismadár is dalolja. Nyári lombok... 23-apr-2017 - Szeresd édesanyádat Ő az, aki halkan Bölcsőd fölé hajol, Ő az, aki neked Altató dalt dalol. Megmosdat, megfürdet Megfésül szépen, Tündér... See more ideas about versek, költészet, gondolatok.... szomorú születésnapi versek. Idezet... József Attila: Óda Elmondja: Sinkovits Imre Zene: Draskovits Zsolt... 2019. 08. 29. - Explore Berta's board "Márton napi versek dalok" on Pinterest.... Márton napi köszöntő Mondókák libákról Héjariasztó - magyar népköltés Nincs… Explore Bernadett Mészáros Pásztor's board "Őszi énekek, versek", followed by 101 people... Dalok.
Mackó brummog: irgum-burgum, Bundám rongyos, ezért morgom. Elballagott a szabóhoz, De a szabó pénzért foltoz. A mackónak nincsen pénze, Elköltötte akácmézre. Szegény mackó, mi lesz veled, Hogyha megjön a nagy hideg? Ess, eső ess! Anyóka répáját, Apóka búzáját, Lányok lenvirágát, Eső, fürösztgesd! Bodri kutya sétál, Füle-farka szétáll. Itatója kicsi tál/mázas bögre, Etetője mély tál. Nyuszi, nyuszi, nyulacskám, Ne félj tőlem, nincs puskám! Van ám nékem egyebem: Zöld káposztalevelem. Csir-csur, csepegő, Esik, esik az eső. Kutykurutty, brekeke, Nem esett már kéthete. Harangoznak délre, Libapecsenyére, Nincs itthon a gazda, Megeszi a macska. A kiscica jó kiscica, Egerészett az éjszaka. Szomjas lett a pecsenyére, Belebújt a kisbögrébe. Elment a tyúk a vásárra, Batyut kötött a hátára. Elment a tyúk vándorolni, Nem jön vissza többet tojni. Majd visszajön sülve-főve, Jó vacsora lesz belőle. Hó, hó, hó, Fehér csillag-takaró. Kucsma ül a lámpán, Bunda házak hátán, Lepedő a réten, Köpönyeg a kerítésen, Foszlik, porzik, Kavarog a szélben.
Hálót dob a nap fejünkre. Vénasszonyok, vénemberek szőlőtőkéket tojóznak, bütykösen fogják a földet a venyigék. Meglapulnak. Így készül az ihaj-csuhaj! Még kihúzzák eddig-addig. Pókhálós és poros a haj, fakó őszből tarba hajlik. Nagy László: Dióverés Elsuhogott az a füttyös sárgarigó délre. Sárgul az árva diófa zöld terebélye. Levelek lengnek, akár a színarany rigó-szárnyak, elszállnak ők is a szélben puszta határnak. Áll a diófa, és érett kincsei válnak tőle: szellő ha bántja az ágat, buknak a földre. Szaporább kopogás, csörgés támad, ha jön az ember, s bottal az ágak bogára boldogan ráver. Földre, fejekre, kosárba kopog a dió-zápor, burkos dióra a gyermek kővel kopácsol. Már, mintha álmodnék, hallom zaját a jó örömnek, darálók forognak, diós mozsarak döngnek. Fagyban és nagy havazásban meg kell maradnunk jónak s tisztának is, hogy örüljünk csörgő diónak. Majd csorgó hó levén ring a picike dió-csónak, s lomb zöldül újra a füttyös sárgarigónak. Zelk Zoltán: Október Kisöccsétől, Szeptembertől búcsút vesz és útra kél, paripája sűrű felhő, a hintója őszi szél.
Sárga levél hull eléje, amerre vágtatva jár, félve nézi erdő, liget, de o vágtat, meg se áll. Hová, hová oly sietve, felhőlovas szélszekér? Azt hiszed tán, aki siet, aki vágtat, messze ér? Dehogy hiszi, dehogy hiszi hiszen nem megyen ő messze, csak addig fut, míg rátalál, a bátyjára, Novemberre. Nemes Nagy Ágnes: Hull a bodza A mi utcánkban kicsi utca, van benne egy hosszú bodza. Ősz felé már hull a bodza, kis bogyóját dobja, dobja. Kis bogyóját dobja, dobja, lila lesz az utca-hossza, kiabál is Bandi bácsi, az autóját szappanozza. Nem gondolok semmi rosszra, de örülök, drága bodza: tarthatom a gumitömlőt, míg az autót szappanozza.
Kicsi vagyok én Majd megnövök énApámnál is anyámnál isNagyobb leszek én. Kicsi vagyok én Majd megnövök énMint a tüdő a fazékbólKidagadok én. Kis kece lányom fehérben vagyon, Fehér a rózsa kezében vagyonMondom mondom fordulj ide mátkám asszony Szellő zúg távol alszik a tábor, Alszik a tábor csak a tűz lá meg rakd meg magyar testvér azt a tűzetIsten tudja mikor látunk megint ilyet. Szellőzúgásnak fárad a hangja, Kis falucskának szól a harangjaHallga hallga szól a harang bim-bam bim - bamLelkünk mélyén kél rá vízhang bim-bam bim-bam. Volt egy török, Mehemed, sose látott tehenet. Nem is tudta Mehemed milyenek a tehenek. Egyszer aztán Mehemed lát egy csomó tehenet. Csudálkozik Mehemed, "Ilyenek a tehenek? " Én vagyok a Mehemed, Mi vagyunk a tehenek. Számlálgatja Mehemed, Hány félék a tehenek. Meg is számol Mehemed három féle tehenet: fehéret, feketét, tarkát, Meg ne fogd a tehén farkát! Nem tudta ezt Mehemed, S felrúgták a tehenek! Három görbe legényke, róka rege róka, tojást lopott ebédre, róka lett belőle rántotta, róka a kutya lerántotta, róka rege róka.