84 A 45/2005. ) AB határozatban az Alkotmánybìróság is értelmezte a szabad identitásvállalás elvének és a kisebbséghez tartozás azonosìtásának konfliktusát. 85 A határozat szerint – amint fentebb már idéztük – a kisebbséghez tartozásról szóló döntés és ennek nyilvánosságra hozatala az emberi méltóságból levezetett 94 Created by XMLmind XSL-FO Converter. önazonossághoz, önrendelkezéshez való jog körébe tartozik. A kisebbséghez tartozásra vonatkozó személyes adatok kezelése, nyilvánosságra hozatala az információs önrendelkezési jog alapján az érintett hozzájárulásától függ. Az alkotmány által megszabott keretek között – törvényben, az úgynevezett szükségességi-arányossági teszt86 követelményeinek megfelelően – azonban ez a jog is korlátozható. Az Alkotmánybìróság tehát e határozatában alkotmányosan megengedhetőnek tartotta, hogy törvény kötelezővé tegye a kisebbséghez tartozás kinyilvánìtását, ha ezt az alapjog-korlátozást más alkotmányos jogok, értékek kény- szerìtően indokolják, és ha a legkisebb mértékű korlátozással, a legalkalmasabb eszköz használatával történik.
Mint ismeretes, a labdaházi esküben a három rend – a klérus, a nemesség és a harmadik rend – már a forradalom kezdetén elhatározza, hogy nem külön-külön folytatja tanácskozását, hanem együtt. Korábban a döntéseket úgy hozták meg, hogy a rendek képviselői egyeztették a rendeken belül kialakìtott álláspontokat. A labdaházi eskütől a három rend együttes ülésen szótöbbséggel döntött. A konzervatìv Burke szenvedélyes szavai szerint: "Tudomásomra jutott, hogy a harmadik rend képviselete hatszáz főből áll. Számuk egyenlő lett a két másik rend képviseletével együttvéve. Ha a rendeknek külön-külön kellett volna tevékenykedniük, nem lenne túl nagy jelentősége. De amikor kiderült, hogy a három rendet eggyé olvasztják, nyilvánvalóvá vált, e nagy létszámú 14 Created by XMLmind XSL-FO Converter. 2. A HATALOMMEGOSZTÁS ÉS A TÁRSADALMI–TÖBBSÉGI ELV képviselet létrehozásának fondorlatos célja és szükségszerű következménye. Igen csekély mértékű átalakìtás a másik két rend bármelyikéből a harmadiknak a kezébe kell hogy vesse a hatalmat.
alapján települési, területi és országos) kisebbségi önkormányzatok létrehozatalának jogát, amellyel a következő pontban foglalkozunk bővebben. A kisebbségi jogokat védő hazai szervek köréből kiemelendő az erre szakosìtott ombudsman, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának intézménye, amelyet az alkotmány hozott létre. A kisebbségi ombudsman feladata, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kez- deményezzen. 88 A jogvédelemben fontos szerepet tölt be az antidiszkriminációs törvény által létrehozott Egyenlő Bánásmód Hatóság, amely az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését, ìgy a kisebbségi hovatartozás miatti diszkrimináció tilalmának betartását ellenőrző országos illetékességgel eljáró közigazgatási szerv. 4. A kisebbségi önkormányzat A kisebbségi önkormányzás, autonómia alapvetően két módon valósulhat meg: egyrészt területi, másrészt a személyi elv alapján.
Ennek hatására az egymást követő zsidótörvények felszámolták az egyenjogúság elvét is. A rendszer a figyelmeztetések ellenére (Teleki Pál) belevitte az országot a háborúba a fasiszta Németország oldalán. A súlyos veszteségek hatására 1944 októberében Horthy megkìsérelte a kilépést, de ezt nem készìtette elő megfelelő katonai erővel, és a németek foglyul ejtették. A fegyverszünet helyett az ország a németek utóvédharcának a szìnhelye lett. A kormányzót leváltó nyilasuralom, az 1944. évi X. törvénycikk a nemzetvezetői funkcióról nyìlt szakìtás az alkotmánnyal. A Horthy-rendszer idején tovább élt a demokratikus alkotmány iránti igény. A rendszer jobbratolódása kiváltotta az antifasiszta erők összefogását, a demokratikus népi mozgalmak létrejöttét (Márciusi Front, Magyar Nemzeti Függetlenségi Front). 27 Created by XMLmind XSL-FO Converter. 3. AZ ALKOTMÁNYOS RENDSZERVÁLTOZÁS JELLEMZŐI 4. TÖRVÉNY – AZ IDEIGLENES ALKOTMÁNY 1944–1945 fordulóján a nemzeti bizottságok léptek a széthullott államapparátus helyére, ők szervezték meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőit megválasztó népgyűléseket.