Ha a talajra hullott termést nedvesség éri, a spirál elkezd kiegyenesedni, s az eleven rugótól hajtott mag befúródik a talajba, mintegy "elülteti magát". Ez teszi lehetővé, hogy még az igen száraz felszínű termőhelyen is csírázásnak induljon. A fekete kökörcsin sokszor kerül a kirándulók kosarába, pedig kár leszedni, mert gyorsan elhervad. Vastag, a talajba mélyen lenyúló gyöktörzsét sem érdemes kiásni, mert az átültetést nem viseli el. A virágszedők buzgalmával dacolva egyelőre hazánk minden táján előfordul, a középhegységek sziklagyepjeiben éppúgy, mint a dombvidék löszgyepjeiben és az Alföld homokgyepjeiben. Gérbics (Limodorum abortivum (L. ) SWARTZ. ) Az Orchideafélék (Orchidaceae) családjába tartozó 20-50 (80) cm magas korhadéklakó kosborféle, egyik legtermetesebb képviselőjük is egyben A növény földfeletti részei ibolyáslila-szennyeslila futtatású, zöld színanyagot alig tartalmaz. A szár erőteljes vastag, levelei a szaprofiton életmódnak megfelelően erősen redukálódtak, pikkelyszerűek.
Fokozottan védett, bennszülött növény. Az egész világon egyetlen termőhelye van, a Budai-hegységben, alig 100 hektárnyi területen. Legközelebbi rokonai, amelyektől legalább százezer éve elszakadt, a dél-balkáni hegységekben élnek. Feltűnően szép növény, aranysárga, szinte világító szirmokkal, hamvas szürkészöld, kissé pozsgás levélrózsákkal. A csupasz, napsütötte, nyílt dolomittörmeléken és az ezzel határos sudár rozsnokos sziklagyepben is előfordul. Gyökérgombákkal él szimbiózisban, ezért kertbe ültetése, mesterséges szaporítása sikertelen. Csokorba szedni sem érdemes, mert szirmait, mint minden lenvirág, 1-2 óra alatt elhullajtja. Habár nemcsak a növény, a termőhelye is szigorúan védett, mégis veszélyeztetett egyrészt a közelbe telepített feketefenyő-erdők spontán terjedése, másrészt a lelőhelyén illegálisan motorozók és a vadaskertből a gondozatlan kerítés miatt kiszökő vadak kártétele miatt. Kipusztulása pótolhatatlan veszteség lenne. Nemcsak a magyar flóra, de a világflóra is szegényebb lenne egy fajjal.
Rovarmegporzású. Termései aszmagtermések, tollasak. Élőhelye: Hegy- és dombvidékeinken, száraz erdők szélében, sztyepplejtőkön fogyatkozóban lévő faj. Lisztes kankalin (Primula farinosa L. ) A kankalinfélék (Primulaceae) családjába tartozó, 3-25 cm magas, tőlevélrózsás, évelő fokozottan védett növény. Levelei 1-10 cm hosszúak, 0, 3-2 cm szélesek, visszás-lándzsásak vagy elliptikusak, fiatalon begöngyölt szélűek, a fonákon - főleg fiatalon – "lisztesek", a színoldalon zöldek. Gyakran a csésze és a virágkocsány is lisztes bevonatú. Az április és július között megjelenő, 8-16 mm átmérőjű virágok sokvirágú ernyőben nyílnak, színük a ciklámen lilától a vörösesliláig változik, de előfordulnak fehér virágú példányai is. A párta öttagú, cimpái kicsípettek, torka sárga. A csészelevelek zöldek, 3-6 mm hosszúak. Termése 5-9 mm hosszú tok. Mészkedvelő, tőzegjelző, nálunk hidegkedvelő reliktum faj. Üde és kiszáradó láprétek növénye. Hazánkban már csak két biztos előfordulási helye ismert, mindkettő a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén, így méltán lett a nemzeti park korábbi címerének növénye.
Dél-Amerika két legismertebb ízeltlábúja a madárpók, és a levélvágó hangyák. A levélvágó hangyák nagy darabokat képesek lerágni a levelekből, melyeket aztán a bolyba cipelnek. A leveleket péppé rágják, ami egy általuk tenyésztett gombafajnak adja a táptalajt. A levélpépen kinőtt gombatenyészet jelenti a hangyák számára a táplálékot. A madárpókok veszélyes marású állatok. Éjjelente vadásznak, főleg kisebb gerinceseket, békákat, madárfiókákat zsákmányolnak.
Májvirág (Anemone hepatica L. ) A boglárkaféléknek (Ranunculaceae) családjába tartozó védett növényfajunk. Kék, ritkábban rózsaszínű v. fehér virága levéltelen nyélen, még lombfejlődés előtt március - áprilisban virágzik. Virága alatt a háromlevelű gallér csaknem a kehely helyén van, azért tévesen kehelynek is vélhető, de igazi kehelylevele kék és sziromnak gondolható. Levele hosszúnyelű, háromkaréjú, kitelelő. Virága a lombfakadást kora tavasszal lombos erdőkben megelőzi. Régente a levele herba hepaticae nobilis néven májfájásra orvosság volt. Üde tölgyes és bükkös erdőkben él, főleg a Dunántúlon. Méhbangó (Ophrys apifera HUDS. ) Az Orchideafélék (Orchidaceae) családjába tartozó 20-45 cm magas fokozottan védett bangóféle. A tőlevelei tojásdad-lándzsásak. A virágzata nyúlánk, amelyben az egyes virágok lazán állnak. A külső lepellevelei rózsaszínűek vagy ritkán fehérek. A belső lepellevélei rövidebbek a külsőknél, szőrösek, zöldes-rózsaszínűek. A mézajak erősen domború, vörösbarna papillákkal fedett, közepén szabálytalan sárgás színű rajzolattal.