Ugyanis a rendező, Oshii Mamoru nem egy hollywoodi értelemben vett folytatást akart csinálni, sokkal inkább egy szellemi örököst az 1995-ös filmnek, ami önmagában is megállja a helyét (nem véletlen, hogy Japánban simán "Innocence" címen futott a mozikban). Nem tudom, hogy mennyi igaz ebből, de ha nem lenne óriási kedvencem az eredeti anime, valószínűleg csak értetlenül vakarnám a fejemet, hogy ez mégis mi a fene akart lenni. Ugyanis a film sok mindenben hasonlít az elődjére, mégis nagyon különbözik tőle. Történeti szempontból egyértelmű a visszalépés. Az első rész politikával átszőtt hackervadászata után a második részben egy egyszerű nyomozós sztorit kapunk. A '95-ös film története abból a szempontból is jobb volt, hogy az Őrnagy karakterén keresztül remek táptalajt biztosított az ember és a gép természetéről folytatott filozófiai elmélkedéseknek. De a 2004-es folytatás ezen a téren átesett a ló túloldalára: a kissé sekélyes főtörténetet azzal próbálta ellensúlyozni a rendező, hogy lépten-nyomon komplett idézeteket adott a szereplők szájába.
Ennek sikerült De ahogy a mondás tartja, ami felmegy, annak le is kell jönnie. És sajnos ez igaz volt az első évados részek színvonalára is. A feltétlen dicséretet a szememben csak az első 6 epizód érdemli meg a 12-ből. Nem mondom, hogy az évad második fele rossz lenne, de közel sem olyan jó, mint az első etap. Az 1×07 egy vicces töltelék rész volt, akkor még nem sejtettem semmi rosszat, de sajnos előjele voltt annak, hogy kifogyott a szufla az írókból. A 8-9. epizód bár kicsit lassabb lett, de még bőven élvezhető, viszont az utolsó háromban teljesen szétesik a történet, pedig ezek lettek volna azok, amelyekben pont be kellett volna indulnia az eseményeknek. Dadogós, nyögvenyelős és néha értelmetlen lett a sztori, ami kapcsán konkrétan a 2002-es SAC jutott eszembe. Hogy ennek a kapkodásnak mi az oka, nem tudom, de függetlenül mindettől azért várom a második évadot, amelynek elkészülte már csak azért is pozitívum, mert az S1 cliffhangerrel ért véget. Végszóként még annyit, hogy sok helyen olvasni kritikákat, hogy hagyományos animáció helyett számítógépes 3D modelleket használnak.
A részleg egy ízben azonban olyan ellenséggel kerül szembe, amelynek egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Hanka Robotics kibertechnológia fejlesztéseit, amely cég az Őrnagy testét is létrehozta. A vétkes felkutatása viszont komoly egzisztenciális kérdéseket vet fel az Őrnagyban, aki egyre inkább megkérdőjelezi rendszerbe, önnönmagába és úgy en bloc a saját humán mivoltába vetett hitét. Ez utóbbi persze borítékolható egy mesterséges implantátumokról, intelligenciákról és robotokról szóló film esetében. Viszont egy pillanatra se féljünk attól, hogy tépelődő Robotzsarut kapunk, picsogó karakterekkel, akik azon polemizálnak, hogy a lélek mibenléte honnan is ered (surprise: az agyból), hanem van egy erős atmoszférájú cyberpunk világ, amely azzal játszik, mi a valódi, mi nem és van-e egyáltalán értelme kategóriákat gyártani, ki hány százalékban ember. És persze egyszerűsít, nem is keveset, mert közelebb hozza a sokszor oktalanul lenézett "átlagnéző" számára a történetet, olykor szájbarágóssá téve a mondandót.
Az Evangelion érkezése nem hozott lázba, meg az nem is friss cucc, az élőszereplős Cowboy Bebop nagy hátránnyal indul nálam, a Pacific Rim talán valamennyire várós, viszont közel sem annyira, mint egy a fenti nevektől érkező új Ghost in the Shell.
Néhány nap múlva, május 17-én veszi kezdetét az idei Cannes-i filmfesztivál, ahol huszonöt évvel az eredeti alkotás bemutatóját követően, premiervetítést tartanak a kultikus Twin Peaks remake-jéből. Ennek apropóján hoztunk el nektek újragondolt filmeket, amik minőségükben az eredetivel vetekszenek. Legalábbis szerintünk. King Kong (2005) Igazi klasszikus! 1933-ban óriási szenzáció volt a korszakalkotó effektekkel teletűzdelt film, a kultikus jelenetet pedig, amelynek során a hatalmas majom, kezében a főszereplővel megmássza az Empire State Buildinget, szinte mindenki ismeri. Az alkotás eredetileg kegyetlenebbre készült, olyannyira, hogy a tesztvetítés során a közönség torka szakadtából sikoltozott, így finomítani kellett rajta. 2005-ben Naomi Watts főszereplésével dolgozták fel újra a történetet, amiben csak a gorilla megalkotásán 50 animációs szakember dolgozott. A remake a közönséget és a kritikusokat is megnyerte, akiknek a véleménye egybecsengően az volt, hogy a félelmetes színészi alakítások, a legújabb vizuális effektek hatásos hőskölteményt eredményeztek, amivel a stáb tagjai minden percben hűek maradtak az eredeti King Konghoz.