Az ő esetükben nagyon fontos odafigyelni a D-vitamin megfelelő pótlására, hiszen a vitamin alapvető szerepet játszik egy a fejlődésért felelős hormon termelésében és az erős és egészséges csontok kialakulásában, a kalcium-felszívódás szabályozása révén. A kisgyermekek étrendjébe nem olyan könnyű a természetes D-vitamin-forrásokat becsempészni. Szedjük, de mennyit? A különböző kutatók és természetgyógyászok jórészt egyetértenek a D-vitamin áldásos hatásaiban, még ha a neki tulajdonított értékek palettája az egyik oldalon sokkal bőségesebb is. Amiben viszont szinte elérhetetlennek látszik a konszenzus, az a fogyasztandó vitaminmennyiség. Jelenleg is számos kutatás folyik erre vonatkozóan, ennek megfelelően az eltérő országokban más és más az ajánlott mennyiség. A javaslatok a néhány száz NE-től (nemzetközi egység) a több ezerig terjednek és arról is nagyon ellentmondásosak a vélemények, hogy mekkora mennyiség okoz mellékhatásokat vagy mérgezési tüneteket.
Míg az ötvenes évekig az emberek 80%-a élt vidéken és 20%-a városban, mára ez megfordult – nem Magyarországon, bár lehet, hogy már nálunk is ehhez közelít az arány. Ugyanakkor legalább 16 féle ráknak a legnagyobb rizikófaktora a D-vitamin-hiány. Teljesen egyértelműen bizonyítható például, hogy Amerikában a városban élőknek kétszer nagyobb a kockázata vastagbélrákra, mint a vidéken élőknek. Az még rendben is lenne, hogy a városi ember kevesebbet van a napon, de az orvostudományban a fenti arány megfordulásával párhuzamosan kialakult egy tévhit a D-vitaminnal kapcsolatban. Úgy próbálták beállítani a minimális dózist, hogy még éppen ne legyen angolkórja valakinek, ám a látványos hiánybetegség és a szükséges vitaminszint között óriási, mondjuk tízszeres dózis a különbség. A D-vitamin, ami valójában hormon, immunrendszeri és sejtosztódást szabályozó hatásaira csak körülbelül 30 éve fókuszál a kutatás. Ez azt jelenti, hogy nagyjából három évtizede publikálták az első ilyen vizsgálatot, aztán minden évben egyre többet, de azért a mai napig sem köztudott, hogy rák szempontjából a legnagyobb kockázatot a D-vitamin-hiány jelenti.
Az idei év vissza-visszatérő témája a D-vitamin, fogyasztásának megfelelő mértéke, szerepe és hiányának következményei. Ennek egyik oka Szendi Gábor munkássága lehet, aki számos cikkben hívta fel a figyelmet arra, hogy a D-vitaminhoz sem a lakosság, sem az egészségügy hozzáállása nem megfelelő. Egyedülálló magyar kutatás Tavaly készült egy egyetemi kutatás is, amely nem csak magyarországon ritkítja párját, hanem nemzetközi szinten is egyedülálló: a Semmelweis Egyetem I. számú Belgyógyászati Klinikájának országos szintű, reprezentatív eredményeit szeptember végén hozták nyilvánosságra. Az egyik legfontosabb megállapítás rögtön sokkoló is: a magyarok 95%- a D-vitamin-hiányban szenved (szemben a becsült 40 és 60% közötti értékkel). Másként megfogalmazva: egy téli szezon végén tízből kilenc magyar szervezetében vészesen alacsony a D-vitamin szint. A vizsgálati eredmények szerint a honfitársaink vérében mérhető átlagos D-vitamin mennyiség a szükségesnek. A télvégi vizsgálat arra mutatott rá, hogy egyrészt mindenkinek hangsúlyt kell fektetnie a téli hónapok során a D-vitamin pótlására, másrészt, hogy ha ez megtörténik, még mindig nem biztos, hogy nem alakul ki vitaminhiány.