Szeretet, bizalom, fájdalom és remény, öröm és tragédia szövi át és teszi feledhetetlenné Egervári Gertrúd Mária misztikus rejtélyt sem nélkülöző regényét. Témakörök Szépirodalom > Regény, novella, elbeszélés > Tartalom szerint > Társadalmi csoportok > Kisebbségek > Deviánsok Szépirodalom > Regény, novella, elbeszélés > Tartalom szerint > Lélektani regények Szépirodalom > Regény, novella, elbeszélés > Az író származása szerint > Magyarország Szépirodalom > Regény, novella, elbeszélés > Tartalom szerint > Misztikus Állapotfotók Olvasatlan példány.
Utolsó műsorszámként léptem a színpadra. Ránéztem a karmesterre, aki a zenekarához fordulva kezdésre intett. Ismeretlen, gyönyörűséges dallamot játszottak. A nézőközönség döbbenten figyelt. Amint elkezdtem forogni, a plafon megnyílt fölöttem. A teremben csillámló hó hullott és fényesség áradt. Befejeztem, megálltam, ekkor mennyekből éneklő fényes lények szálltak közénk. - Ezek az angyalok! - kiáltottam. Az angyalok énekelve minden jelenlévő vállára tették a kezüket, utoljára pedig hozzám repültek és az egyikük megszólított: - Kedves művésznő! Ma a szeretet ünnepén a táncod előhívott bennünket. Ebben a teremben már mindenki szívében szeretet és békesség fog lakozni, a betegek pedig meggyógyulnak. Léteznek csodák, és mi, angyalok is létezünk, de csak az arra érdemesek láthatnak meg bennünket. Fölragyogtak és csillagként szikráztak a karácsonyesti égbolton. Aznap senki sem tért haza üres szívvel. Azóta látom az angyalokat, és bízom bennük, hogy mindig velünk vannak, még az olykor kilátástalannak tűnő nehézségekben is.