Azt sajnálom is, mert nagyon szép lehetett volna, a Sebhelyest rosszabbnak ítélem. Ha megnézed a legutoljára értékelt filmjeimet, rá vagyok állva a gengszter mozikra az utóbbi pár napban (időm is van rá:D). A Volt egyszer egy Amerika... na igen, az már döfi. előzmény: Cesare Gonzago (#129) "... a film maga mégis érdektelen és száraz, mint az Untouchables-nél is... "Erre nem találok szavakat! :D előzmény: simijohnny (#128) Ez így igaz Hannibal. Cesare, hidd el, én sajnálom a legjobban, hiszen úgy készültem erre is. előzmény: Hannibal Lecter (#127) Nem, az átlagosság királya Omar Suarez. :-) előzmény: simijohnny (#124) Ezt nem hittem volna! :D 2010-09-16 11:39:54 #125 a sebhelyesarcu a legnagyobb gengszterfilmek egyike, vagy legalábbis az egyik legfeelingesebb, legjobb atmoszféráju.. pacino emberfeletti alakitását megsem emlitem. A harmadik film elfogyasztása után most már biztos vagyok benne, De Palma nem az én rendezőm. Számomra ő az, aki fogja a történetét és unott hangon, ám gazdag nyelvi eszköztárral elmeséli nekünk, és mindezt mesterien teszi, hiszen ő az átlagosság királya.
Bár a történet középpontjában az Al Pacino alakította új maffiafőnök állt, a szakma és a kritikusok végül a nincstelen olasz bevándorlóból lett gengsztervezért alakító De Nirót halmozták el díjakkal. (Fotó: A Keresztapa 2 sikere után Al Pacinót ismét bűnözőszereppel találták meg: az 1975-ös Kánikulai délutánban azzal a John Cazale-lel alakított bankrablópárost, akivel már Coppola maffiafilmjeiben is együtt szerepeltek mint Corleone testvérek. Pacino nagyon szeretett vele együtt dolgozni, civilben is barátok voltak, és a későbbiekben is örült volna, ha Cazele lesz az állandó filmes partnere, ám a színész 1978-ban, mindössze 42 évesen, elhunyt rákban. (Fotó: Warner Bros. / Northfoto) Al Pacino a 80-as években is tovább öregbítette gengszterfilmes hírnevét: 1983-ban ő alakította a géppuskával rohangáló drogbárót, Tony Montanát a Miami Vice-stílusú A sebhelyesarcúban. Ez volt az a mai napig ezerszer újranézhető klasszikus, amivel Brian De Palma örökre beírta magát a maffiafilmes szentháromságba Francis Ford Coppola és Martin Scorsese mellé.
- Ezt a magyarázatot a wikipedián olvastam, és szerintem egy nagy baromság, de azért ideírtam, hátha valaki fogékony rá. V. Miért a Sebhelyesarcú minden idők egyik legnépszerűbb filmje? A Sebhelyesarcút a közönség mindig is sokkal jobban elismerte, mint a szakma (jelentsen ez a szó bármit is). A film, ami valójában egy azonos című és meglehetősen középszerű 1932-es mozi remake-je túlzás nélkül megunhatatlan. A Sebhelyesarcú hitelessége valahogy átlép egy kritikus mértéket, melynek hatására a nézőben kialakul az az érzés, mintha nem is játékfilmet látna, hanem egy ki tudja milyen titkos eszközökkel forgatott dokumentumfilmet, s ez az illúzió adja az élmény egészen új minőségét. Ha azonban a népszerűség ennél kézzelfoghatóbb forrására vagyunk kiváncsiak, nos az alighanem a zárójelenetben rejlik, amikor Tony egy szál fegyverrel megy neki egy egész hadseregnek és vagy tizenhat gengsztert ki is csinál közülük, közben kap vagy harminc golyót, de meg se érzi, mert annyira le van zsibbadva a tömérdek kokaintól, hogy csak egy sörétes puskával és hátulról lehet őt átadni a múltnak.