Jonathan Demme legjobb filmjében frigyre kel magas és mély, presztízs és szenny, szmoking és hokimaszk. Az ennyire különböző kulturális regiszterek találkozása azóta sem sikerült gyakran, és ilyen nagy közönség- és kritikai sikerrel talán soha. ORION PICTURES CORPORATION / PHOTO12 VIA AFPÉvfordulós cikkünkben azt igyekszünk megfejteni, hogyan állt össze ez a különleges ötvözet. Miért vette komolyan a világ A bárányok hallgatnakot, amikor annyi más thrillert és horrort főként csak e műfajok kedvelői őriztek meg az emlékezetükben? Mennyiben határozta meg ez a film a kilencvenes évek thriller- és horrortrendjeit? Magyar nézőként pedig azt sem felejtjük el, hogy amikor A bárányok hallgatnak kerül szóba, az egyik legcsodásabb szinkronmunkára is emlékezhetünk. "Van egy előnyöm magához képest: nem vagyok elmebeteg" A bárányok hallgatnak azon regényadaptációk közé tartozik, amelyek elkészítését már az eredeti könyv megjelenése előtt tervezték. Thomas Harris első regényéből, a hetvenes évek közepén megjelent, a müncheni olimpia tragikus eseményei ihlette Véres vasárnapból is készült filmváltozat, az író viszont igazán a nyolcvanas évek elején aratott országos sikert a Vörös sárkánnyal.
Függetlenül attól, hogy Thomas Harris honnan kapta az ihletet a címhez és mit is takar pontosan, a Bárányok hallgatnak tipikusan az a fajta film, melyet minimum még háromszor végig kell nézned, ahhoz, hogy minél több rejtélyes összefüggésre jöjj rá vagy egyáltalán, hogy fel is fogd mit is néztél pontosan. – Írta: Györe Flóra, II. s
Tudta, milyen idegtépő ezt látni, mivel volt egy barátja, aki nagyon keveset pislogott, ezzel Anthony idegeivel játszott. Hopkins sok új ötletet hozott fel annak érdekében, hogy minél riasztóbbá tegyék Hannibal karakterét, melyet végül a stáb egyik tagja sem bánt meg. Ilyen volt például a rabruhája színe, mely eredetileg narancssárga lett volna, mint ahogy az megszokott, de a színész azt javasolta, hogy ezt váltsák le egy sokkal nyugtatóbb színre, fehérre, mivel ez zavart kelt a közönségben, hisz egy nyugodt színről beszélünk, mely végül a nyugodtság teljes ellentétét szimbolizálta azzal, hogy Hannibal viselte. Összességében egy igazi horror klasszikusról beszélünk, mely bármilyen bűntudat nélkül terrorizálja mentálisan a nézőit. Jodie Foster és Anthony Hopkins alakítása példaértékű, utóbbi már a komoly profizmus jelképe. Bár több film is építkezik Dr. Hannibal Lecter karakterére, mivelhogy trilógiáról beszélünk, de véleményem szerint egyik sem olyan jó, mint a Bárányok hallgatnak, Anthony Hopkinsszal karöltve, aki a legkiemelkedőbb Hannibalt vitte vászonra.
Harminc éve, 1991. január 30-án mutatták be A bárányok hallgatnakot New Yorkban, majd február 14-én egész Amerikában. A rendezője, Jonathan Demme szerint tökéletes randifilm, szerintünk tökéletes pszichothriller. Vagy horror? Évfordulós cikkünkben egy új korszak szörnyetegére, presztízs és szenny találkozására emlékszünk, valamint néhány hátborzongató magyar mondatra. Kezdjük azzal, ami közismert, méghozzá az Oscar-díjakkal! Összesen három film akad a filmtörténetben, amely mind az öt fontos kategóriában nyert, vagyis a legjobb film, rendezés, (adaptált vagy eredeti) forgatókönyv, férfi és női főszereplő Oscarját is begyűjtötte. A kilencvenes évek előtt két ilyen film volt, az Ez történt egy éjszaka 1934-ben, a Száll a kakukk fészkére 1972-ben diadalmaskodott. Olyan film viszont nincs másik, csak A bárányok hallgatnak, amely nemcsak az öt fontos Oscart nyerte meg, hanem a Fangoria horrormagazin Láncfűrész-díjait is besöpörte. Ennél a két adatnál semmi nem mutatja szebben az idén harmincéves klasszikus jelentőségét.
Igaz, A bárányok hallgatnak után két évvel újra Oscar-kedvenc filmet rendezett, a Philadelphiát, de később fokozatosan háttérbe húzódott, és főleg videoklipeket készített. A kétezres évek után egyetlen igazán jó filmet csinált csak, a Rachel esküvőjét, utoljára pedig a Dübörög a szív zenés vígjátékát. 2017-ben, 73 évesen hunyt el nyelőcsőrákban. Napjaink három nagyszerű rendezője is az ő emlékének ajánlotta egy-egy filmjét: Paul Thomas Anderson a Fantomszálat, Brady Corbet a Vox Luxot, Luca Guadagnino a Suspiriát. Mindez csak még világosabbá teszi, ami Demme leghíresebb filmjét újranézve egyértelmű: A bárányok hallgatnak a korabeli Hollywood néhány legkiválóbb alkotójának közös mesterműve.
Bill leleplezésének jelenetében nézőként azt hisszük, a kommandósok az ő házához érkeztek, és csak késleltetve tudjuk meg, hogy egyedül Clarice az, aki megtalálta a gyilkost – ő tehát azonnal életveszélybe is sodródik. ORION PICTURES / COLLECTION CHRISTOPHEL VIA AFPMi tehát amellett érvelnénk, hogy A bárányok hallgatnak pszichothriller, ez azonban a nagyközönség szempontjából szinte teljesen mindegy. Annyi biztos, hogy hatalmas anyagi – 19 millió dollárból forgatták, és világszinten 270 milliót hozott – és kritikai sikere a horror és a thriller presztízsét egyaránt növelte. A következő években nagy sztárok főszereplésével készültek komoly díjak közelébe jutó horrorfilmek (Coppola Drakulája, a Kenneth Branagh-féle Frankenstein vagy a Jack Nicholson főszereplésével készült Farkas), a thriller pedig a kilencvenes évek egyik legjövedelmezőbb hollywoodi műfaja lett, olyan Oscar-jelölt vagy díjazott filmekkel, mint A szökevény, a Közönséges bűnözők vagy a Hetedik. Mindebből talán a hollywoodi műfajfilm máig alulértékelt mestere, Jonathan Demme profitált a legkevesebbet.
A Hannibal Lecter szerepére szerződtetett Anthony Hopkins pedig ekkoriban még nem köteleződött el Hollywood mellett. David Lynch Az elefántemberében már felhívta magára a figyelmet (emiatt az alakítása miatt került a képbe Lecterként), majd szerepet vállalt a híres hadihajó-lázadásról szóló A Bountyban is, de a nyolcvanas években jóval többet dolgozott színházban, mint filmen. "A kórképe ezerszer súlyosabb, és még annál is borzasztóbb" Harminc év távlatából egyetérthetünk azokkal a korabeli kritikusokkal, akik szerint végső soron Clarice Starling és Hannibal Lecter karaktere, illetve Jodie Foster és Anthony Hopkins alakítása miatt emelkedett ki A bárányok hallgatnak abból a thrillermezőnyből, amelyhez a főszerepekre korábban felkért sztárok nem akartak túl közel merészkedni. Starlingnak semmi köze a nyolcvanas évek népszerű horroralműfaja, a slasher "sikolykirálynőihez", a Halloween vagy a Rémálom az Elm utcában utolsóként életben maradó hősnőihez. A legfontosabb különbség, hogy Clarice velük ellentétben a cselekmény során végig aktív hősnek mutatkozik, folyamatosan nyomoz a sorozatgyilkos után, és egy lépéssel rendőrkollégái előtt halad.
Színes, amerikai, 118 perc, 1991 Magyar cím A bárányok hallgatnak Eredeti cím The Silence of the Lambs Rendező Író Forgatókönyvíró Szereplők Operatőr Vágó Zene Díszlettervező Jelmeztervező Producer Gyártó Történet Dr. Hannibal "a Kannibál" Lecter az Egyesült Államok egyik legveszedelmesebb pszichopata gyilkosa. Szerencsére már hosszú évek óta szigorúan őrzött elmegyógyintézetben ül, de most az FBI-nak hirtelen kell a segítsége. Ugyanis valaki Dr. Lecter módszereit utánozza, és remélik, az őrült orvos segítségükre tud lenni az elkapásában. Az FBI Clarice Starling különleges ügynököt bízza meg, hogy férközzön Dr. Lecter közelébe, és próbálja meg rávenni a segítségre. Ám a dolog nem ilyen egyszerű: Dr. Lecter nem csak őrült, de hihetetlenül intelligens is, így aztán Clarice-nek nincs könnyű dolga. Kettejük kapcsolata hamarosan amolyan oda-vissza pszichoanalízissé válik, melyben mindketten megpróbálják lelkileg legyőzni a másikat. S közben persze megy az idő, a gyilkost is minél hamarabb el kéne kapni, hiszen egy szenátor leányát tartja fogva, és valószínűleg kínozza is.